A nemzetközi banki utalások során gyakran találkozunk két fontos azonosítóval: a SWIFT-kóddal és az IBAN-számmal. Bár mindkettő a pénzmozgások biztonságos és pontos lebonyolítását szolgálja, eltérő szerepük van a rendszerben. Az alábbiakban bemutatjuk, mi a különbség köztük, hogyan egészítik ki egymást, és mikor kell mindkettőt megadni egy utalás során.
Mi a különbség a SWIFT és az IBAN között?
A SWIFT és az IBAN két különböző típusú azonosító, amelyek más-más szinten működnek:
| Jellemző | SWIFT-kód | IBAN-szám |
|---|---|---|
| Funkció | A bankot azonosítja nemzetközi szinten | A konkrét bankszámlát azonosítja |
| Felépítés | 8 vagy 11 karakter (betűk és számok kombinációja) | Országkód + ellenőrző szám + belföldi számlaszám |
| Példa | OTPVHUHB | HU42 1177 3016 0000 0000 0000 0000 |
| Szerep az utalásban | Megmondja, melyik bankba megy a pénz | Megmondja, melyik számlára érkezik a pénz |
| Használat helye | Nemzetközi szinten (világszerte) | Elsősorban Európában (SEPA-országokban) |
Mikor kell mindkettőt megadni?
Nemzetközi pénzátutalás esetén gyakran mind a SWIFT-kódot, mind az IBAN-számot meg kell adni, hogy az utalás biztonságosan és hibamentesen célba érjen. Ez különösen akkor fontos, ha a pénz egyik országból a másikba kerül, és a két bank nem ugyanahhoz a hálózathoz tartozik.
1. Európai (SEPA) utalások
Az eurózónán belüli utalásoknál – például Németország és Magyarország között – az IBAN megadása kötelező, a SWIFT-kód viszont sok esetben automatikusan kiegészül a bank rendszere által. A legtöbb SEPA-utaláshoz elegendő csak az IBAN.
2. Európán kívüli utalások
Ha az utalás célországa nem tartozik a SEPA-rendszerhez (például USA, Kanada vagy Ausztrália), akkor mindkettőre szükség van: az IBAN az adott számlát azonosítja, míg a SWIFT-kód segítségével a rendszer tudja, melyik bankhoz kell továbbítani az összeget.
3. Köztes bankokat érintő tranzakciók
Előfordul, hogy az utalás nem közvetlenül a küldő és a fogadó bank között történik, hanem egy vagy több közvetítő (intermediary) bankon keresztül. Ilyenkor a SWIFT-rendszer biztosítja, hogy az üzenet (és ezzel az utalás) minden érintett bankon keresztül pontosan célba jusson. Az IBAN önmagában ilyenkor nem lenne elegendő.
Gyakorlati példa
Tegyük fel, hogy Magyarországról szeretnél 500 eurót utalni egy francia bankszámlára.
- IBAN: FR76 3000 6000 0112 3456 7890 189
- SWIFT: AGRIFRPPXXX
A két adat együtt adja meg a pontos címet: az IBAN azonosítja a konkrét francia számlát, a SWIFT pedig biztosítja, hogy az utalás az adott bankhoz (itt az Credit Agricole-hoz) érkezzen. Ha bármelyik adat hibás, a tranzakció sikertelen lehet, vagy a pénz visszautalásra kerül, jellemzően díj levonása mellett.
Hogyan ellenőrizheted a helyességét?
Mielőtt elindítanád az utalást, érdemes mindkét azonosítót ellenőrizni:
- Az IBAN helyessége online IBAN-ellenőrzőkkel is megvizsgálható (pl. mod97 algoritmus alapján).
- A SWIFT-kód mindig 8 vagy 11 karakterből áll – ha ettől eltér, valószínűleg hibás.
Mindig a fogadó bank hivatalos weboldaláról vagy számlakivonatáról vedd az adatokat, ne harmadik féltől vagy e-mailből.
Összefoglalás
Lényeg röviden
- A SWIFT a bankot azonosítja, az IBAN a számlát.
- SEPA-utalásoknál gyakran elég az IBAN, de a nemzetközi tranzakciókhoz általában mindkettő szükséges.
- Hibás adat esetén az utalás késhet, vagy visszautasíthatják.
Ha biztosra akarsz menni, mindig add meg mindkét azonosítót a nemzetközi utalásoknál – ezzel időt és költséget spórolhatsz meg, miközben garantálod, hogy a pénz célba ér.